RewindPix a fedélzeten

Vissza a fotózás élményéhez – Megérkezett a RewindPix - Ez volt az első Kickstarter projekt, amiben részt vettem.

A mai világban szinte mindenki a telefonjával fényképez. Egy mozdulat, egy érintés, és már kész is a kép. Talán éppen ezért kezdtem el újra érdeklődni azok iránt a fényképezőgépek iránt, amelyek egy kicsit lelassítanak.

Nemrég megérkezett hozzám a RewindPix.

Már az első kézbevételnél érezni, hogy ezt nem a megszokott digitális fényképezéshez tervezték. Nincs nagy kijelző, amin rögtön visszanézem a képet. Ehelyett ott az optikai kereső, a mechanikus (kattogó) felhúzókar, és az az érzés, amit sokan még a filmes gépek korszakából ismerhetnek.

 

Pont ez fogott meg benne.

Minden exponálás előtt tudatosan komponál az ember. Nem lövök húsz képet ugyanarról a témáról, hanem megpróbálom az elsőt jól elkészíteni. Valahogy újra értéke lesz minden egyes fotónak.

A RewindPix természetesen digitális fényképezőgép, de a készítői ügyesen ötvözték benne a modern technikát a filmes hangulattal. A különböző filmszimulációk és a fényképezés folyamata egészen más élményt adnak, mint amit a mai digitális eszközöktől megszoktunk.

Műanyag test de nem annyira gagyi kezeletlen műanyag. Mondjuk a tamponnyomott logó az nem lesz rajta hosszú életű.

Cserélhető az elsütő gomb (küldtek a csomagban még két színt), a dobozban volt még egy két funkciós mini csavarhúzó, néhány matrica, használati útmutató...

A doboz mellé a csomagba még hozzá csomagoltak egy black mist szűrőt.

A gépben egy 4 GB-os memóriakártya tárolja a képeket.

A fényképezőhöz tartozik egy mobilapp. Ebben lehet választani az ismert negatívfilm típusok közül és mivel a Kickstarteres támogatáshoz hozzátartozott, hogy PRO verzió regisztrálható, a kreálhatók film típusok a saját szájízünk alapján...

A film tekercsek kiválasztásán, készítésén felül az app-ba van lehetőség a készített képekből dupla expozíciós képeket készíteni

 

Még csak most kezdjük az ismerkedést, így messzemenő következtetéseket korai lenne levonni. Az első benyomásaim azonban nagyon pozitívak. Kíváncsian várom, hogyan teljesít majd utcán, kirándulásokon vagy akár egy családi program során.

 

 

 

 

A következő időszakban biztosan készülnek majd vele képek, amelyeket itt, a blogon is meg fogok mutatni. Addig pedig következzen néhány fotó magáról a gépről, az első találkozás pillanataiból.

Néha jó egy kicsit lelassítani. Úgy érzem, a RewindPix pontosan erre emlékeztet.

Ouzo Bazooka: Kapaim – Egy forró szél a sivatag pereméről

Vannak lemezek, amelyek nem csupán zenét kínálnak, hanem tájakat. Az Ouzo Bazooka új albuma, a Kapaim ilyen. Nem lehet csak úgy háttérzenének bekapcsolni: belemászik a bőröd alá, és magával visz egy poros, izzó világba.

A zenekar egy 2013 végén alakult Tel-Avivban. Zenéjük? Egyedi kelet-nyugati keverék: közel-keleti dallamok + psichedelikus / surf / garage rock.

https://www.ouzobazooka.com/

Amikor először hallgattam a metrón álltam. Becsuktam a szememet és olyan volt mintha valami közel-keleti film képeit vetítették volna a falra. 

A nyitó szám már rögtön megadja az alaphangulatot: súlyos, ragadós groove-ok, arabos dallammenetek, pergő dobolás. Aztán szépen sorban épül rá a fuzz, a torzított basszus, és az a szinte rituális ének, ami egyszerre idéz templomi kántálást és garázsrockos kiabálást.

Megáll a kép egy pillanatra, mintha régi Super8-as filmen vetítenék, aztán újra elindul a dob, és visszatér a hipnotikus zakatolás.

A számok külön-külön is erősek, de igazán lemezként működik: egy történetet mond el, még ha nem is szavakkal, hanem hangszínekkel. Néhol kicsit sötétebb, borongósabb, néha már idegesítő hangzással. Van benne valami nyugtalanító. 

Nem könnyű lemez. Néha önismétlőn zakatol, és pont ettől hat. Hallgatás közben észreveszed, hogy lassan elkezd leszívni – nem pörget fel, hanem húz lefelé, bele egy mélyebb, sötétebb helyre. De közben végig ott van a groove, ami miatt mégsem akarod leállítani.

©Stefano Boscaro | Ouzo Bazooka

Egyáltalán nem steril a hangzás. Olyan, mintha tényleg egy föld alatti klubban vették volna fel, ahol izzadnak a falak, és a színpadon egy vékony lámpa világít. Nem is látjuk a zenészeket, csak néha csillann meg a gitár krómozott részei.  A gitár, ami szennyes és zajos, a dob tompán puffog, a basszus pedig lüktet, mint a vérnyomás.

Ha szereted a pszichedelikus rockot, a sivatagi fuzzos hangzást, a közel-keleti skálákat, de közben bírod, ha egy lemez nem csak simogat, hanem kicsit szembenézésre kényszerít, akkor a Kapaim nagyon fog működni.

Érdemes meghallgatni. De tényleg hallgatni.

A Platon Karataev varázslata: Egy utazás a lélek belső tájain

Ismét véletlenszerűen kalandoztam a zene tengerén.

Miközben a legtöbben a hétköznapi rutinban élnek, valahol egy zenekar csendesen forradalmasítja a magyar alternatív zenei szcénát. A Platon Karataev nem csupán egy zenekar, hanem egy olyan érzés, ami rabul ejti a lelket. 

forrás: ordogkatlan

Zenéjük nemcsak hangok összessége, hanem olyan varázslatos tér, ahol a gondolatok és érzelmek szabadon szárnyalnak. Dalszövegeik olykor zavaros szókapcsolatokkal tarkítva.

A folkos, indie-s alapok mellett ott vannak a suttogó gitárakkordok, a mélyebb basszusok, és az ének, ami néha elmerül, majd újra felszínre tör.. A zenekar képes egy olyan atmoszférát teremteni, amely egyszerre nyugtat meg és mozgósít. Vannak zúzós részek a dalokban, amelyek vissza-vissza nyugszanak. 

Az Napkötöző című új album jött szembe velem, ami azóta is napi szinten terítéken van. Valahogy magához kötözött engem is.

A zenekar 2010-es évek elején alakult Budapesten. A zenekar nevét egy híres orosz író, Lev Tolsztoj regényének, Háború és béke egyik szereplőjéről, Platon Karataev-ről kapta, aki egy filozofikus, bölcs figura a történetben.

A zenekar tagjai:

Balla Gergely - gitár, ének, szöveg

Czakó-Kuraly Sebestyén - gitár, ének, billentyűs hangszerek

Farkas Zsombor - dobok

Sallai László - basszusgitár

Megteremtik a saját kis univerzumukat. Egy olyan világot, ahol a valóság és a fikció határvonalai elmosódnak.

Tényleg érdekes, szokatlan. Hallgasd meg!